Mi az igazi boldogság?

Még iskolás lány voltam, amikor hallottam egy orosz akadémikustól: Az az igazi boldogság, ha valaki örömmel indul munkába és örömmel tér haza. Talán ez rám is jellemző. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert valóban azzal foglalkozom, amit szeretek. Imádok kutatni, írni, tanítani. Van egy fantasztikus lányom (Tóth Veronika).

tovább
Ilyen bolygón szeretnék élni:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a 3. évezred elején egy Föld nevű bolygó, amely arról volt híres, hogy egyik pontján sem volt háború, az ottani lakosak Make love, not war élv szerint éltek. Ott az ártatlan gyerekek nem haltak meg a bombatámadásban vagy más erőszak következményeként. Ott mindenkinek elegendő élelme és tiszta vize volt.

tovább
A tanár-diák kapcsolatról

Mindig partnerként kezelem a diákjaimat, semmiféle fölényt nem érzek velük szemben, hiszen aki most a diákom, néhány éven belül kollégám, szerzőtársam lehet. A tanárnak nem az a dolga, hogy diktatórikus tekintély legyen a diákok körében, hanem hogy megszerettesse a hallgatójával az általa tanított tantárgyat.

Az idézet, amely az életem nehéz pillanatain segített:

„Az emberi aljasság mértéke oly korlátlan, hőfoka oly égető, találékonysága oly eredeti és változatos, megnyilatkozási képletei oly meglepőek, hogy néha meghőkölünk s úgy érezzük, ez a legnagyobb emberi erő. De később úgy tapasztaljuk, valahányszor az emberi aljasság támad, rögtön jelentkezik az emberi segítség is.

tovább
Nem az eredmény vonz, hanem az alkotás folyamata

Fantasztikus érzés szemlélni, vagy annak részesének lenni, hogy a látszólag semmiből valami fantasztikust, maradandót hozhatunk létre. És itt nemcsak egy könyv vagy egy cikk írására, egy projekt megszervezésére gondolok, hanem egy szerelmi, baráti vagy szerzőtársi kapcsolat születésére és ápolására, egy út tervezésére és megvalósítására, egy festmény megálmodására és véghezvitelére, vagy éppen egy finom étel elkészítésére is… Esetleg az, amire még napokkal, hónapokkal vagy évekkel ezelőtt gondolni sem mertünk a legmerészebb álmunkban, egyszer csak magának kezdi törni az utat. Egy olyan talajba, ahol az elején látszólag üres hely, semmi volt, egyszer csak egy gondolat magja kerül be, amely, ha megfelelő a talaj, és ha megfelelő gondoskodást és pozitív gondolkodást talál, kicsírázik és felvirágzik. Még mindig nagy rejtély számomra, hogyan is sikerült megírnom egy cikket vagy egy könyvet, vagy épp kifesteni egy poharat vagy vázát. Már letettem róla, hogy erre a kérdésemre valaha is válaszoljak. Nem is annyira az eredmény vonz, hanem az alkotás folyamata.

© Anna T. Litovkina 2009 litovkinterrasoft.hu

Web: Olga Mirenska mirenskayayahoo.de www.design-foto-web.de